mert hogy igen.
Most bekapcsolódó, az oldalt teljesen véletlen megtaláló embereknek üzenem, hogyha tovább akarnak olvasni, akkor wikipédiázzanak egy kicsit, hogy ki is ez a "pasi"...
következzenek a párhuzamok, vagy visszatérő motívumok, hívjuk bárhogy is őket, ez a rendező egyik jellemzője.
mindenekelőtt csöndben megjegyezném, hogy ez az ember egy zseni, ergo az író szubjektíven áll a dolgokhoz.
anno a filmek általában okosan kezdődtek, vagyis a stáblista jelentős részét már a film elején kiírták. most sem volt ez kivétel.
a nyitósnittek is hasonlóak. már azok, mondtam, remekül kezdődik a film.
mindkettőnek.
nem az elején van, de a következő snitt is elég hasonló (tekintettel arra, hogy a később említendő szórakozás még a 30as években is szórakozásnak számított)
ajjaj, gyerekek...itten einstand lesz....
a golyózás, a mára kiveszett sport(?)akkoriban is nagyon népszerű volt a gyerekek körében. mit mond ma a gyerek erre? az engribördz jobb.......
most pedig menjünk sorrendben.
mint a filmet még nem látott olvasó is kitalálhatta, az a bácsi kulcsfontosságú elem a filmben. sőt, ő a főszereplő. Nyúl Béla (nahát, milyen ismerős!), akinek szinte már orosz izé, szovjet írók főhőseihez(csinovnyik) hasonló sorsa a film előrehaladtával halad a végkifejlet, azaz a tragédia felé.
a Körhintánál tökre rákészültem, hogy tragikus lesz a vége, ott nem lett az, de itt váratlanul ért a dolog.
Bélánk tanár egy iskolában, ráadásul, fiúkat tanít.
Az alsó kép ugyan a Balogh Bélás Pál utcaiból van, de szinte már túl gyanús, hogy a Mester azt a PUF verziót is látta, mielőtt megcsinálta a sajátját. rendben, ráfoghatjuk, hogy ez egy elég sokszor használt beállítás termeknél, dehát...
főhősünk, mármint a Béla az egyik snittben elég bódult állapotban énekel és táncikál egy lépcsőházban. évekkel később (H tú 1956, PUF 1968) hasonló a boldogság, meg a jelenet is.
és nem ez az egyetlen jelenet, amikor a szereplő az őrület határán van, hallucinál, vagy csak egyszerűen nem úgy látja (az italtól/láztól) a képet, ahogy látnia kéne.
a későbbi PUFhoz hasonlóan itt is egymásnak esnek az ellenségek: leginkább a jelenetet egy Bud Spencer-filmből szedett verekedési zene jellemezné. ne felejtsük el, hogy mindkettő film feldolgozás, és azt se, hogy harcjelenetet még szűkből véve sem egyszerű forgatni. hát még totálban.
következő harcászati jelenetünknek is örültem, bár ez pont nem egy olyan erős párhuzam, de szerencsére (vörösinges-párti emberek itt fogják bezárni az oldalt) mind a Hannibál tanár úrban, mind pedig a PUFban kap a főhőst, vagy társait meghurcolni készülő badass srác egy jó nagy pofont.
röhög az ember, de egy perc múlva már sír is, mert jön a tragédia.
az emlegetett tragédia pedig be is következik; ÉS "HÁT HOGY MÁR LEGYEN KERETBEN A DOLOG, ZOLIKÁM........"
a verkli.
az első filmben talán nagyobb a szarkasztikus jellege, mint a másodikban, hiszen az elvileg vidámságot sugárzó zenedoboz egy tragikus esemény mellett megy el. elvileg vonzania kéne az embereket, de egyik jelenetben se figyel rá a kutya sem.
egy dolog, amit nem illusztrálok, de érdemes szövegkönyvileg írásba foglalni: 1 óra 14perc elején(bár kinek melyik verzió van meg, nekem a Manda) az egyik gyerek a háromból a tanár után néz, és miközben leveszi a sapkáját, ezt mondja: "te, ez oda megy."
"...azokhoz." fejezhetném be Boka és Nemecsek párbeszédével, amit akkor folytatnak, amikor Gayréb...bocsánat, Geréb röhögve elszalad előlük, és ott maradnak a grund sarkán, az úttesten.
ezek voltak a főbb történések, az utcaképeket(séták a film végén, felvonulások) meg a Nemecsekék egyik konyhabútorát már nem is mondom, mert az pl. stúdió-berendezés volt.
ja, és mindkettő Budapesten játszódik, a múlt században! nahát.
megemlítendő, hogy ez csak egy gyors-írás volt, mintegy összefoglaló, megérne egy külön, részletes elemzést a két mű.
namajd.
u.i.: remélem, hogy Ternovszky Bélán, Jancsó Nyikán és rajtam kívül másnak is eszébe jutott, hogy a Fábri idén lesz 100 éves....lenne....
és nem csak propagandacélokra fogja az évfordulót felhasználni, mint tették azt annyi emberrel, annyian már.
