Tegnap fogtam magam, és felkerekedtem Fábri Zoltánt „meglátogatni”..vittem
neki virágot, de alig tudtam hova tenni. most mintha csak virágosnál lennénk,
tele van a sírja körül koszorúkkal minden.
egyszer 100 éves az ember…
a mai napon pedig végre megnézhettem a Pál utcainak azt a
felújított verzióját, amiről Nyikával már annyit beszéltünk. 4K, képileg és
hangilag feljavítva. moziban. ráadásul az Uránia szééép.
és ez látszik is.
nem lehetek elég hálás annak a csapatnak, aki kockánként
szkennelve megcsinálta ezt a feljavított verziót.
12 éves Pál utcais „karrierem” során még sohasem láttam így
a filmet, pedig láttam már több, mint 30 alkalommal.
- színvilág. sokkal szebbek a színek, nem fakó a kép, és persze tűéles, ahogy egy filmfilmnek lennie is kell.
- fények. a fényelés is beletartozott, ami halandó embernek lehet, hogy fel sem tűnik, de én láttam azért a korrekciókat, főleg az esti és éjszakai jeleneteknél. végre rendesen látszódott minden. ezen kívül nincs karc rajta.
- hangügy. feltételezésem szerint az anno több hangsávon mozgó filmet megint több hangsávra szedték szét, így kiderülhetett, hogy Nemecsek reagál a gittegylet parancsára, nem pedig szótlanul tűri a dolgokat. a kiabálások tényleg kiabálások…..és sokkal jobban szét van választva a szentháromság: a beszéd, az effektek és a zene.
a film két dologra segített ismét ráébredni. az egyik az,
hogy nagyon de nagyon szeretem Fábrit, Illést, és a munkásságukat. zseniálisat
alkottak. Nem csak a PUFfal, de főleg most ezt elemzem ki (várom a többi
filmet)…ugyanaz a helyzet, mint a Nepp-Ternovszky duóval, hogy az ő felfogásuk
és ábrázolásmódjuk áll hozzám a legközelebb.
a másik pedig az, hogy igen, még mindig, ugyanúgy, sőt ha
lehet, jobban is szeretem Bokát <D
boldog 100-at, Mester!
(igen, ma még több virág volt nála)
