Adatok:
Molnár Ferenc – Liliom
Két felvonás
Vígszínház
r. Ifj Vidnyánszky Attila
szereposztás itt
--
Átugrom a hosszas bevezetőt, hiszen mindenki át szokta
ugrani a hosszú cikkeknél. én is.
A Liliom Molnár azon művei közé tartozik, amelyekben
rengeteg a személyes utalás, mondhatni több is,mint elvárt. Tapasztalatból
mondom, hogy ezen személyes utalással megtűzdelt művek (legyen az írás, rajz,
egyéb) kétféleképp sülnek el. Vagy nagyon jól, vagy nagyon rosszul.
Amikor bemutatták, itthon megbukott a darab.
Külföldön nem.
Bevallom, én nagy lazán megvettem egy hónappal ezelőtt a
jegyet, de féltem, rettegtem, mikor arra került sor, hogy elmenjek, és
megnézzem. Nem olyan régen olvastam tőle az Egy gazdátlan csónak története c
irományt, és azt kell mondjam, az még erősebbre sikerült.
Ahhoz képest a Pál
utcai lájtos.
De rögtön ezután jön a Liliom, amiről már rögtön ordít a
Molnárt ismerőknek, hogy nem egy könnyű falat: szerelem van benne.
A történetet nem fogom ismertetni töviről hegyire, arra ott
a wikipédia. Korábban sehol semmilyen feldolgozását nem láttam a darabnak,
úgyhogy az első a Vígszínházi feldolgozás volt, és szerintem az utolsó is.
2-3 éve olvastam magát a művet. Mint kiderült, csomó mindent
elfelejtettem, de volt bennem valami olyan, hogy „oké, DE. mégis valami jó volt
benne.”
Ezt a második felvonás bizonyította is, és sajnálhatja az az
x ember, aki szünetben elment, mert…tudjátok, mit? ne sajnálják. le vannak
tojva.
Tény és való, hogy ez a darab mélyebb, mint a mai
sorozatok/szappanoperák története, és itt is kezdődik az első probléma a
kettőből.
A Liliom történetmesélése lassú.
Igazából nem, hanem a mai világ gyorsult fel. Manapság, ha
nem robban fel minden félpercben valami, nem száguld el az előtérben valaki
félmeztelenül egy motoron, ami lángol, akkor a néző továbbkapcsol, színházban
elalszik. Nem hiszitek? Nézzetek meg egy 70 évvel ezelőtti filmet, és majd
meglátjátok. Szóval igen, lassú a cselekmény lefolyása, még úgy is, hogy volt
benne újítás bőven.
A második probléma pedig az előbb már elmondott személyes
szál a műben.
Aki jól ismeri Molnár életét, az tudja, hogy miért lett Liliom
ilyen, aki meg nem, az megint nyissa meg a guglit, mert nem elég csak annyit
utánaolvasni a csávó életének, hogy verte a nőket, mert ez nem így van.
Az ég
sem csak simán kék, és a fű sem csak simán zöld, magyarul ne legyenek addig
előítéleteink, és véleményünk valakiről, amíg nem ismerjük meg őt. Még ha
halott is. Halottról meg nem mondunk rosszat.
Szóval, a személyes szál
megnehezítette ez esetben az azonosulást a fő karakterrel. Liliom egy ficsúr,
egy hedonista állat, akinek semmi se szent, semmi se fontos igazán. Hűségről
még csak nem is hallott, teljesen a saját nemlétező szabályai szerint él, és
csak az a célja, hogy ne haljon éhen. Ja, és még magának is hazudik, akkor is,
amikor már minden mindegy. Ennyi.
Ezzel én abszolúte nem tudtam azonosulni, maximum az
éhenhalás tényével. A Jutkával közös jelenetekre én speciel úgy emlékeztem,
hogy több volt belőlük a műben, mármint több Liliom és Jutka, nem csak az, hogy
összejöttek, valamiért együtt voltak, oszt jött a gyerek, meg a hapinak a
hajlam az öngyilkosságra, hanem több is volt ott.
Jutka hűsége már sokkal
jobban átérezhető (némelyeknek) és az is, hogy még a halála után is viszonylag
szépen beszél a gyermeke apjáról.
Egyetlen csalódásom a ficsúr karaktere volt, akivel Liliom
bandázik, hogy legyen máni…szóval én a ficsúr karakterét ugyanolyan cingárnak
képzeltem el, mint Lil’-t; nem egy lezüllött Micimackó pocakú informatikusnak,
dehát ki hogy képzeli el, ez igazán nem lényeg. A végül oldalba nem szúrt
hivatalnok(?) akit Liliomék el akartak csípni a töltésnél illegális pénzszerzés
reményében, egy olyan őrült nevetést hallatott, mikor majdnem átlőtte őket,
hogy egyszerűen muszáj megemlítenem. Ha valaha egy történetemben is őrült zseni
gonosz karakter szerepel, tudom, kinél kopogjak szinkronhang ürügyén.
Nem lövök le nagy poént azzal, hogy Liliom meghal a végén(ami
még csak a történet közepe), ironikus módon még ott a csávóban a kés, amikor
már mennek a barátok, és kevésbé barátok, és mondják Jutkának, hogy „ajh, egy
év múlva már nem is emlékszel majd rá”.
Nézzen mindenki magába, és mondjátok
meg őszintén, ki lenne hűséges azután a férjéhez, hogy meghalt? Jó, most ne
szépítsetek, tényleg. Egy dolog, amit sosem fogok megérteni. ha
„holtodiglan/holtomiglan” akkor az úgy van. mindegy. Szóval odacsődült Marika,
meg Hugo, aki egyébként a gigerli ottani megtestesítője, mindenki felszínesen
sajnálkozott, aztán jelenet vége.
Külön akartam ezt a következő jelenetet megemlíteni, MERT
itt kezdett el abszolúte tetszeni a darab.
Nyilván úgy képzelte el mindenki a halált, hogy villódzó
fények, angyalok ereszkednek le az égből, különféle szárnyakkal (nyilván a
nagyobb testűeknek van pici szárnya, zseniális ) oszt kelj fel, Liliom, velünk
jössz az OTP bankra emlékeztető sorszámos irodába, ahol elítélünk, vagy pokol,
vagy menny, de a tisztítótűz előírt.
A közönség legnagyobb megrökönyödésére itt jött a szünet;
egyszerűen nem hitték el. (én elhittem, mert a női wc-nél mindig óriási a sor,
ha nem siet az ember)
A második felvonás.
A második felvonás nagy része az említett mennyország
kapujában játszódott, engem itt fogott meg abszolúte a mű, már akkoris, amikor
még csak olvastam.
Nyilván azért, mert én speciel eleve olyan rajz/filmeken
nőttem fel, ahol az alkotó(k) minimum beleröhög a halál arcába, és kifigurázza,
de néha még bele is köp a szemébe. Molnárt is ezért szeretem: a humora miatt.
Még a halálán levő karakter leírásába is úgy bele tud poénokat csempészni, hogy
az ember felröhög, aztán magába roskad, hogy „jaj, de meghal a Nemecsek,
bakker”.
Itt is ez volt, a Liliom teljesen meg volt halva, már a kést is
kiimádkozták belőle, és éppen a sorsáról döntöttek, de azért röhögött az ember,
mert a mennyország kapujának egész jelenete olyan szinten remekül volt
kivitelezve, hogy már csak ezért megérte végigülni a darabot.
Sorszám.
Zseniális.
Belsős poénok, amik a PUFtól kezdve a Diktátoron át, egészen eddig a
darabig jelen voltak. zseniális. (csak két példa: -„ön mit dolgozott?mi jót
cselekedett az életében?” –„hátöm, ügyvéd voltam-„ –„uh, ne folytassa.” – fun
fact: Molnárt ügyvédnek akarták adni, csak aztán mégis írni kezdett….több
helyen ki vannak figurázva az ügyvédek, ha jól emlékszem, a Doktor úrban is,
amit már NAGYON VÁROK, mert az vígjáték, és zseniális…… a másik: a „fiam”
megszólítás. Molnárnál mindenki fiamnak van szólítva egy idő után, legyen az
nő, férfi, kislány, kisfiúnak öltöztetett kislány, vagy kutya. mindenki fiam.
tény).
Írógéppel szenvednek, szotyiból kinőtt napraforgót locsolnak, szöszölnek
az emelővel, zseniális.
Aki egy lövéssel vetett véget az életének, egyértelműen
revolverből pipázik. Zseniális.
A konklúzió, miszerint Liliomnak igazából még 16 év
gondolkodás után sem sikerült megjavulni….majd az irodalomórán belemagyaráznak
mindenfélét, elég annyi, hogy van olyan, hogy az ember gyarló. Ez van, észnél
kell lenni, és ismerni kell azt a tényt, miszerint amit a földön teszünk, az
kihat a földi életünk után is.
Molnár a gyarló és hibázó, néha bocsánatot nyerő
karaktereivel igyekezett erre megtanítani egy bizonyos célközönséget….majd
kiderül, mennyire sikerült neki.
Nem mellesleg Molnár sírjára pont a Liliomból van egy idézet
írva.
A színészi játék kifogástalan volt, most jönne a szokásos
„parádés szereposztás” sablonmondat, amit biztos, hogy minden színházzal
kapcsolatos megnyilvánulásban legalább egyszer elsütnek, úgyhogy én nem fogom.
Nem mellékes, hogy itt a levegőben is zajlott akrobatika, hogy a színészek
megint olyan szinten használták a tárgyakat (pad átlépése, leesés a pincébe,
ami egyenlő a pokollal…végülis….) hogy megint csak nézett az ember. A színház
már nem négydimenziós, hanem húszdimenziós. Interaktív.
Érdemes megemlíteni a hoppon maradt, de az egész darab alatt
a színen levő hapit, korabeli divatban, egyre nagyobb csokorral(?) a kezében,
amit végül el sem bírt. Ami nekem abszolúte tetszett az az erdőrség, illetve;
rendőrség, és a mennybéli gang (ugyanazok…hiszen odafenn is valami ilyesminek
kell lenni, ugye?...)
A díszlettel természetesen megvettek elsőre, ha valaki
gyárra emlékeztető díszletet épít, azzal nagyon esélyes, hogy megvásárol engem.
(ja, most jön az, hogy fotóstúdió volt, hagyjatok :D )
a színház nem először, de ugyanúgy remekül tesz bele olyan
modern dolgokat egy 110 éves darabba, mint robogó, táskarádió (most így utólag
Csinibaba fílingem lett) és vízspriccelő, stb stb
A karakterekre egy rossz szava nem lehet az embernek,
mindenki olyan volt, amilyennek le van írva, illetve amilyennek elképzelné
(vagy nem) az ember. egyetlen szubjektív kivételt lsd feljebb.
Imádom az akkori divatot. még ha „proli” is, ahogy valaki az
ismerősi körömből fogalmazott.
Szóval….ha valaki szereti Molnár Ferencet, akkor üljön be.
Ha csak azért megy, mert ezmegaz helyes, akkor ne üljön be. Aki nem szokott
mélyebben elgondolkodni arról, hogy mi az élet értelme, az beülhet, de lehet,
hogy nem fog azonosulni. Aki gondolkodik róla, az sem biztos, hogy azonosul.
Ez nem egy kis vidám darab (mondjuk…A PUF sem az, csak
mondom :DDDD ) úgyhogy aki halálra akarja magát röhögni, az inkább mást nézzen
meg.
Várom A doktor urat!