- első jelenet
személyes kötődésem a Csinibaba című filmhez elég érdekes.
2017 környékén még nagyban éltem a magyar rajzfilmes korszakomat, amikor az Urániában közzétették, hogy vetíteni fogják a filmet, pontosan azon az áron, mint amennyibe a premierkor került a jegy.
Akkoriban emlékszem, Tímár Pétertől csak és kizárólag a Zimmer Ferire emlékeztem, az pedig kedvenc filmjeim egyike volt, és máig is az. A Csinibabával valahogy elkerültük egymást, mármint olyan téren, hogy addig még nem fogott meg.
Megvettük a jegyet, elmentünk a vetítésre, emlékszem, a rendező az előttem levő sorban ült. Arra is emlékszem, hogy fotókat alig csináltam, pedig akkor még nagyban fotóztam minden létező sarkot és tárgyat, ami csak elém került.
ott és akkor, mikor ültem a moziban, rájöttem hogy ez a film jó. nem csak jó, hanem zseniális.
maga Tímár fejti ki egy interjúban, hogy még szerinte se lett akkora durranás a Csinibaba, és mégis nagyszerű. később leírom, hogy szerintem miért.
- második jelenet
itt jönnek az egyértelmű részek, igazából görgessen tovább, aki unja, azért leírom, hogy kitöltsem a rendelkezésre álló helyet. minél többször nézem újra, annál több részletet és dolgot fedezek fel, mint a háttérben, mind pedig a zenében.
Tímár Péter filmjeiről tudni érdemes, hogy imád bennük 20 szálon futó cselekményeket, és végtelen számú szereplőt felsorakoztatni. illetve az, hogy a háttérben is mindig zajlik valami.
azoknak a szerencsétlen hülyéknek (én) akiknek a sok átok közül az is kijutott, hogy nemcsak a nevekkel, hanem az arcokkal is hadilábon állnak, illetve még ráadásul írnak is a forgatókönyvtől a regényig a világon mindenfélét (tehát történetmesélés szempontjából is nézik a filmet) pedig könny csordul a szeméből, amikor meglátják, hogy tényleg 20 szereplőre kell egyszerre koncentrálni.
annyit mondok, hogy ha kezdő regényíró vagy, ne írj bele 4783623 karaktert a sztoridba, hanem koncentrálj inkább arra a pár főszereplőre, akiket fontosnak találsz. előző mondatomnak semmi köze nem volt a filmhez.
Tímár Péter valahogy..neki valahogy sikerült. A Zimmer Feriben és itt is..máig nem tudom amúgy, hogy most ő írta teljes egészében a forgatókönyvet, vagy az a másik pasi, akivel ment a veszekedés a linkelt cikkben, de igazából már belefáradtam abba, hogy majdnem minden szeretett filmemnél/rajongásom tárgyánál vannak hasonló konfliktusok, úgyhogy rendezzék le maguk között, nyilván. akárhogy is történt, a “tímári vonalat” felfedezi benne az ember, főleg, ha olvasott már forgatókönyvet a rendezőtől.
- harmadik jelenet
maga a sztori, és a karakterek. még kb 20. megnézés után is puskáznom kell a neveket, mert nagyon sokakról fogalmam sincs, úgy maradtak meg, mint “a srác, aki a háttérben kergetőzik a csajjal” vagy “aki a táncos jelenetnél ott van egy pillanatra” és társai. az okokat leírtam feljebb.
a film 1962. augusztus 28-án kezdődik, a Kolóniában (valós életben: Ganz-MÁVAG kolónia) amit lejjebb “a tömb”-nek is fogok hívni. valószínűleg aki a rendszerváltás előtt született, az mind tudta, amit én nem: az említett kolónia a filmben, és a valós életben is az adott gyár dolgozóinak készült, és mindenki ott lakott egy kupacban. modernebb példával élve, kicsit ilyen Barátok közt-beli ház, bár ott csak az az egy rohadt épület létezett az egész világon, onnan kellett házasodni, oda kellett mindig a bisztróba járni, és még vásárolni is, más nem is volt.
Az említett tömb lakói mind ismerik egymást, és ugyanabba a gyárba, a Csavargyárba (Ganz-MÁVAG) járnak dolgozni. kivéve, aki nem.
az enyhe utalásokat (lottószámok) és a vicceket mindenki érti, azokat átugrom. aki nem, az nézze addig, amíg megérti.
olyan dolgokat is kihagyok, amik igazából ilyen "te jó ég!" érzést keltenek benned, mint pl amikor ülsz a moziban, és nézed, ahogy a filmben ülnek a moziban. Vagy amikor Simon báék arról beszélnek 1962-ben, hogy még tuti minden változatlan marad legalább 30 évig.
A tömb lakói és környéke ellentéteket mutat anyagi téren. Attilának, aki a film egyik főszereplője, még saját lakása sincs, később ki is lakoltatják. van egy rádiója és egy kis cucca, és ennyi. Angéla, aki a másik főszereplő, pedig kifejezetten jómódú családból származik. Az iskolából ismerik egymást, mint az később kiderül.
Érdekesek a szereplők közti kapcsolatok, és minél többször látom a filmet, annál jobban kötöm össze a szálakat. A film egyik fő eleme Angéla és Attila kapcsolata, Angéla, bár mindenki bele volt zúgva az osztályban anno, kivéve egy srácot, aki Attila volt, természetesen a fiút szemeli ki magának. Attila viszont valami Kanadába emigrált csaj után álmodozik kb az egész filmen keresztül, még akkor is, amikor Angéla bevallja neki, hogy nőci leveleit ő írta, és nem a nőci maga. (Pepsi Coca cola)
Ha figyel az ember a snittekre úgy igazán, akkor ez már jóval előbb kiderül, a zenés klipekben, ez éppen a Valaki kell c. szám alatt, amikor Angéla írogatja a leveleket. Egyébként a filmben előszeretettel bukkannak fel az exek.
Attila haverjai/munkatársai közé tartozik Félix és Jenő is, akikkel később tánczenekart/együttest alapít. Jenő, vagyis Jenci Simon báék rokona, ami egyrészt, protekciót jelent, mert Simon bá’ (ex-ÁVH-s) a főni/házmester mindenhol, mind a tömbben, mind pedig az egyéb eseményeken. Mindegyik fiúnak van egy kiszemeltje, és a kiszemelteknek is van egy kiszemeltje, természetesen.
napestig, és a 2000000. oldalig írhatnám a szereplők közti kapcsolatokat, mindenkit mindenkivel összeköt valami, még ha csak egy apró szálon is.
Ami a legutóbbi újranézéskor szöget ütött bennem, az egy ki nem mondott, maximum csak megénekelt tény lehet. Az általam eddig annyira nem bírt Bajkon úr karaktere inkább kissé ijesztő, mintsem érdekes volt, ugyanis semmi mást nem csinál, csak Angéláról álmodozik plátói értelemben (szerencsére) és a csillagokat nézi, illetve a film végén Simon bá’ megpörgeti az Orczy-kertben.
Érdekesnek találtam, hogy Angéla (akinek a legtöbbször fogom ezek szerint leírni a nevét) a végén karöltve érkezik a Ki mit tud? döntőjére (a hely szintén a Kolónia mellett van, művház) Bajkon úrral, Attila kissé ironikus “jártok?” kérdésére pedig azt feleli, hogy csak nem akarta, hogy a pasi 5 lépés távolságból kövesse. Aztán belegondoltam, hogy van bennük közös.
Bajkon úr ismételten plátói szerelme (a pasi 40 körül van, a csaj meg huszon valami, még fiatalabb is nálam, ami azért sokkoló) Angéla iránt plátói marad (vagy..ki tudja???) ugyanekkor a lány valószínűleg hiába fut Attila után, mert a srác nemcsak vak, de még hülye is. Nincs senkije, ki akar menni Kanadába a csajhoz, aki mint kiderült, felé sem nézett, miután elhúzott (ez mondjuk ismerős, ha az emigráns barátaimra gondolok) és látszólag nem értékeli azt, aki talán igazán mellette áll, hűségesen.
Elmondhatjuk tehát, hogy Angéla és Bajkon úr gyakorlatilag ugyanazt éli át, csak másképpen, az egyik már kezd beletörődni, a másik pedig igazából a film végén adja fel a dolgot, mert ha Attila hülye, akkor hülye.
Amikor táncolják a Krumplistészta-keringőt, akkor látszik a dolog igazán, a csaj nem repes az idősebb férfi jelenlététől, főleg, mikor a szerelmével való ebédet szakítja meg, viszont miután közlik vele, hogy kivételesen véletlenül találkoztak, mert ebédre A szinglik éttermébe mentek, a lány egészen elgondolkozik a dolgon, és még Attilát is otthagyja egy tánc erejéig.
Ami még érdekes volt ezen kívül, az Ede és Etelka szerelme, ami pár nap leforgása alatt végigmegy a kapcsolatok mindegyik lépcsőfokán. máig nem tudom, hogy lehet ezeket a kapcsolati szálakat röviden leírni, én itt és most be is fejezem a sztorit magát, mert legalább 30 oldal lenne, ha kifejteném.
A filmben, mint minden filmben, vannak érdekes dolgok.
Van benne(?) egy plothole, ugyanis saját szubjektív logikám szerint, csak napok telnek el, és egy csomó jelenet még ugyanazon a napon játszódik, tehát azon a bizonyos szombaton, amikor munka után mindenki repülőket megy nézni a tópartra (még mindig Orczy-park)
Attilát még azon az éjszakán megfenyegetik hogy kilakoltatják Szeptember elsejével, ami elmondása szerint másnap van. Ki tudja, lehet, hogy a forgatási módszer időrést nyitott, és már két napot ugrottunk az időben?(amúgy ha bárki hibát ejt, hasonlót ejtsen, mert ez igazából semmit nem módosít a sztoriban jelen esetünkben. inkább ez, mint egy szarul megírt szerelmi szál.)
- negyedik jelenet
Aki már látott Tímár-filmet, az tudja, hogy a rendező trükkmester (is) volt a filmgyárban, tehát a speciális trükkök olyan gyakran előfordulnak nála, mint átlagos magyar filmben a meztelen nők, és az indokolatlan, 5 perces szexjelenet. Csakhogy a trükkök abszolút pozitív kicsengésűek, és javítanak a filmen.
Már a Zimmer Ferinél észrevettem a speciális, lassított, visszafelé felvett és társai felvételi formát, és nekem személy szerint annyira tetszik, hogyha esélyem lenne (ha-ha, túl késő) hogy Tímár tanítson, innám a szavait, mert főleg a múlt évezredben, még filmre forgatott, és nem digitálisan megvágott filmeknél nagy szó volt, ha az ember ilyet tudott. Ma meg csak nézel valami tutorialt a youtube-on, oszt jóvan.
Rossz(?) szokásom kikockázni a hogyanokat, itt is ez történt. Tehát, ellestem a trükk trükkjét. És még mindig nagyon tetszik, simán elmennék trükkmesternek is, dehát.
Na mindegy.
A lényeg, hogy határozottan érdekessé teszi a filmet, hogy nem csak snitteket vettek fel a “normál” módon, hanem, mintegy megkesrítve a fél stáb és a szereplők életét, még a lassításokra és a visszatekerésre is figyelni kellett, a végeredmény viszont magáért beszél.
Volt évekkel ezelőtt (és igen, eltűnt, nincs meg) egy kb egyórás werkfilm a Csinibabáról, amit megnéztem. Dolgoztam stábtagként mindenféle pozíciókban, úgyhogy nem zöldfülűként néztem meg sem a filmet, sem pedig a werkfilmet (imádom amúgy a werk-dolgokat) és amit a rendező mondott, az igaz volt. Ha az ember olyan szemmel nézi, a Csinibaba csak snittek sorozata, egymás után rakva. Még itt-ott meg is szakad a folytatólagosság, mert egyik szereplőről vág át a cselekmény a másikra.
Viszont számomra van mégegy fontos dolog amellett, hogy a film jól lett felvéve, egyedi módon, szerethető az összes zene, abszolút korhű, stb… ez pedig a hangulat.
Rengeteg régi magyar filmet láttam, de csak nagyon kevésnél éreztem azt, amit pár Fábri-filmnél, és Tímár-filmnél. Ez pedig a hangulat. Fábri hihetetlenül hangulatosan adta vissza a századfordulós budapesti életet, annak ellenére, hogy körbejártam A Pál utcai fiúk szinte összes forgatási helyszínét, és ilyenkor az emberben akaratlanul is kicsit összeomlik valami, mert ami egy filmben tér melleti utca, az a valóságban lehet, hogy nagyon is messze van egymástól. A Zimmer Feri (egy) esetében és a Csinibaba esetében is megvolt ez az érzés, ezért tudom bármikor és bármennyiszer megnézni. Ott akarok lenni, abban a korban, azon a helyen a szereplőkkel együtt, és a film alatt, ha nem zavar meg mondjuk 5 percenként egy reklám, akkor ott is vagyok.
Van ez a sokak által csak ironikusan emlegetett, “romanticizált múlt” ami részben tényleg az, megszépítik az emberek azokat az éveket, amik már elmúltak. Én ezt mondjuk pont letojom, ha valakit ez ennyire zavar, akkor tegyen ellene, engem nem.
Nyilván még sehol sem voltam 1962-ben, de a majdnem töriszak elolvastatott velem a korról szóló dokumentumokat a ‘60-as, ‘70-es évekről, utóbbit az enyhülés miatt aranykorszaknak tartom, mert diktatúra volt ugyan, nem mondhattam, hogy hülye Kádár, de mégsem egy ‘50-es évek volt, amikor csengőfrászban volt minden ember, még az is, aki párttag és besúgó volt.
A film ennek az enyhülésnek a kapujában áll. Természetesen mindenki lázasan építi a szocializmust, de mégis találnak kiskapukat, szétlopják a gyári berendezést, igazából az őket felügyelő emberek nagy része is szarik az egészre, a gyári dolgozókról tett jelentések totál értelmetlenek, és itt-ott felbukkannak olyan dolgok, mint a lánynak öltözött férfiak, vagy a tehetségkutatókban máig nagy sikernek örvendő előre megírt script arról, hogy ki jut tovább, és ki nem.
És a legnagyobb probléma ebben a romanticizált korszakban egy, a kolóniához tartozó ember mindennapjaiban a szerelem. Nem a munka, vagy annak hiánya. Nem az, hogy röpköd az infláció és minden egyéb összevissza a levegőben, a szocializmus az, ami pont hogy csökkenti a bizonytalanságot. Egy vasfüggönnyel körbevett, zárt ország, amelyben zárt csoportok működnek. Több kérdést tesz fel ez a film az emberben, mint azt elsőre gondolnánk.
 |
| minden kép forrása meg van adva a tumblr oldalon. |
