A minap történt meg velem azon eset, miszerint elmentem a Ganzba, hogy vegyek pár olcsó, leértékelt kínai kaját.
Az adásvétel problémákkal ugyan, de létrejött; megszoktam, hogy ebben az országban gyakorlatilag a világon semmi nem megy simán.
Nem ismeretlen számomra a gyár, én, aki a 2010-es évek óta megszállottan látogatok minden összedőlni készülő, romos épületet, aminek ugyan hatalmas a történelmi értéke, ám erre odafent nem jött rá senki, és éppen ezért nem is tesznek a történelem és a gyár megóvása érdekében semmit, sőt..na, szóval én pontosan ezeket a helyeket kedvelem. Mikor az egyik vérszemet kap, hogy oda, PONT ODA bizony mélygarázs kell, akkor azonnal repül a műemlékvédelmi igazolvány és Ganz Ábrahám emléke a kukába, ugyanis sokkal fontosabb a pénz!...
Na, mindegy, reménytelen.
Szóval éppen a gyárat fedeztem fel, sokadszorra is konstatálva, hogy mekkora veszteség éri a történész vénával megvert embereket, és mindazokat, akiknek még van egy csöpp esze, mikor befordultam egy sarkon. Egy erősen leamortizált, látszólag rohadásra ítélt kocsi mellett állapodtam meg, hogy a 120 Forintos teáspalackomból vizet hörpintsek, lévén, hogy 30 fok és erős páratartalom uralkodott már második napja az egész városban.
Ivás után inkább nem is néztem rá a haldokló, darabjait már hiányoló autóra, csak idő kérdése, míg teljesen széthordják.
Tizenéves lehetett.
Az említett hulla egy vasajtó mellett állt, szokásos gyári ajtócska, a kisebbik fajta, talán lépcsőházba vezet.
Két lakattal volt lezárva, a lakatok elég modernek voltak (biciklislakat, ha valaki esetleg nem tud aludni ezen információ nélkül) tehát nem a Józsi tehette rá őket rendszerváltás magasságában, mikor még csak "egy hónapra" címszó alatt bezárt majdnem az egész gyár, örökre.
Hirtelen felindulásból előszedtem az egyik matricámat. Volt már mindenféle ragacs az ajtón, sőt, kínai firka is, hát természetesen. Természetesen.
Kovács színes rajza csak javított volna az összképen, gondoltam.
A pillanat töredéke alatt felragasztottam a poros, rozsdafoltos fémre a négy darabból álló papír-ragacsot, körülbelül két pillanat levenni, de általában magától is szépen leválik a felületről, tehát ha valami, ez nem árt senkinek.
Jött a fotózás. Már a harmincadik képet kattintottam, remélve, hogy legalább egy éles lesz. Talán az lett.
Hátrébb léptem, hogy csináljak egy kistotált, tekintve, hogy maga az ajtó is egy elég érdekes jelenség volt, meg amúgy is..
Az, hogy honnan jelent meg az ordibáló kínai asszony a szétesőfélben levő gyár felső erkélyén, rejtély marad. Megjelent, és a magyart erősen törve, elkezdett nekem kiabálni, hogy mit csinálok. Ironikus és bonyolult magyar mondatokat lenyelve mutattam, hogy telefonálok, és mikor nyugtázta ezt az információt, el is tűnt úgy, ahogy felbukkant.
Elvégre is, Ganz Ábrahám soha nem létezett, soha nem lett öngyilkos.
A gyárrendszer alapítása óta a kínai ÁVO-soké volt.
Ki az a Ganz?!
 |
| most érjétek be ennyivel, szar a teló kamerája. |
